Regényeknél, novelláknál gyakori, hogy a történetünk külföldön, vagy külföldi szereplőkkel játszódik. Ezekben az esetekben sokszor elkerülhetetlen, hogy anglicizmusokat, vagyis az angol nyelvterületről származó szavakat használjon az író a művében. Legtöbbször persze nem is a szavak használata ilyenkor a gyakori, bár ez is előfordul, hanem pl. a tulajdonnevek idegen eredetűek. Természetesen itt nem csak az anglicizmus jöhet szóba, hanem bármely más idegen szó használata, de az angolból átjött szavak a leggyakoribbak.
Erről a jelenségről szól ez a cikk, illetve ennek gyakorlati oldalát közelítem meg az alábbiakban.
Én amondó vagyok, hogy ha magyarul írunk novellát, vagy regényt, akkor annak eldöntése, hogy mennyire tűzdeljük meg a művünket angol vagy más, idegen eredetű szavakkal, az leginkább attól függ, hogy mely korosztálynak írjuk, mely célcsoportnak, illetve milyen tartalmú művet akarunk megalkotni. Nyilván szakkönyvnél nagyon sokszor nincs vagy nehéz találni olyan szót, vagy kifejezést, ami valóban megfelelne az eredeti jelentésnek, ilyenkor természetes, hogy maradunk az idegen hangzású kifejezésnél. Illetve nyilván az is lehetséges, hogy annyira elterjedt már a köztudatban a külföldi szó vagy kifejezés, hogy arra ha magyar kifejezést használnák, már nem biztos, hogy mindenki értené, miről van szó. Pl. pszcihológiában a borderline személyiségzavar esetében határeseti személyiségzavar lenne a magyar szakszó, de annyira nem ez az elterjedt, hogy nem ezt használják a gyakorlatban.
Az idegen szavak használatát attól is érdemes függővé tenni, hogy nyilván az a célunk, hogy az olvasó értse a mondanivalónkat. Szakkönyveknél, de regényeknél is szoktam javasolni időnként a lábjegyzet használatát a nem túl gyakran használt idegen szavak értelmének elmagyarázására. Ugyanis az első dolog, amitől az olvasó leteheti a könyvet, ha nem érti, amit olvas, és itt nyilván nem a tudományos kutatásokat tartalmazó írásokra utalok, ugyanakkor az is biztos, hogy az olvasó nem szeretné pluszban értelmező kéziszótárral olvasni a könyvet. Nem biztos, hogy minden esetben jó, ha az intelligenciánkat szeretnénk villogtatni, kivéve persze, ha ez illik mondjuk a karakterünk személyiségjegyéhez.
Összességében én azt javaslom, hogy inkább használjunk magyar kifejezést egy regényben, egyrészt egyáltalán nem árt az olvasónak, ha a magyar szókincse gyarapodik. Amennyiben a fiatal korosztálynak íródik a történet, annál az író egyéni döntése, hogy mennyire tűzdeli tele a fiatal korosztálynál elterjedt, akár szleng szóhasználatot, mint pl. LOL, XD és társai. Bevallom – bár van kamasz gyermekem – én csak ezt a kettőt ismerem hallomásból, a jelentésükkel már nem vagyok 100%-osan tisztában, ezért elnézést kérek, ezekben az esetekben a lányom a tanácsadóm. 😀
Nyilvánvaló az is, hogy egy, a számítógépekról vagy az internethasználatról, esetleg más szakmai szöveg az, amiről írunk, ezekben elkerülhetetlenek ezen jövevényszavak használata. Vannak persze egyszerűbb szavak, amelyek már teljesen beépültek a köztudatba, ilyenek például az e-mail (elektronikus levél), hardver (erdetileg hardwere), szoftver (software) szavaink. Mint láttuk, előzőt még leginkább az angol helyesírás szerint írjuk helyesen, azonban utóbbi két példánál viszont már van magyar változata és abban a formában is helyesek.
Bevallom, ezek helyesírásának a mai napig utánanézek, mert minden egyes szónál én sem tudhatom, hogy beépült-e már a köztudatba annyira a szóhasználat, hogy az az MTA jóváhagyásával is magyar helyesírási formulát kapott.
Nagyon sok szó van, amit viszont eredeti formában használunk, például: meeting, coach, brand, team, online stb.
Vannak olyanok is szép számmal, amelyek angol eredetűek, de van már magyar helyesírás szerinti megfelelőjük, pl.: trendi, blog, tablet, dizájn stb.
De ugye nem is ez a legérdekesebb, hanem inkább az a kérdés, hogy hogyan járjunk el a helyesírás szempontjából, ha ezeket a szavakat ragozni/toldalékolni szeretnénk?
Azoknál a szavaknál, amelyeknek már van magyarosított formája, mint pl. szoftver, hardver, azoknál a magyar helyesírás szerinti módon járunk el ragozáskor is (pl. szoftvert, szoftverrel, szoftverből stb),vagyis kötőjel nélkül írjuk a toldalékot szóhoz.
Azoknál a szavaknál, ahol egyelőre még az eredeti angol helyesírási móddal szerepel a szó, ott pedig az idegen szavak toldalékolásának szabálya lép életbe. Amelyeknél nincs pl. néma karakter (tehát amelyet nem ejtünk ki a szó végén), pl. coach, meeting, chat, ott kötőjel nélkül csatlakoztatjuk a ragot a szóhoz, pl. coachcsal, meetingen, chatel, Facebookon, Facebookkal, Messengerrel, Messengeren, de pl. Whatsappon, illetve Whatsapp-pal (a teljesen hasonuló val-vel rag miatt nyilvánvalóan nem 3 p-vel írjuka szót, hanem kötőjellel).
Azoknál a szavaknál, ahol van néma karakter a szó végén, ott pedig kötőjellel kell csatlakoztatni a ragot a szóhoz, és a kiejtésnek megfelelő ragot kell hozzácsatolni, pl. like-ol, Iphone-om, home office-szal, vagy pl. egy autómárka említésénél: Peaugeot-val, Peaugeo-t, illetve néhány keresztnévvel kapcsolatos példánál: Charlotte-tal, Charlie-val, illetve egy márkanév példa: a Bonprix-től rendeltem ezt a ruhát.
Egyébként arra emlékszem, hogy diákkoromban az idegesített a legjobban, és véleményem szerint az oktatásunk egyik hibás koncepciója, hogy a külföldi történelmi vagy irodalmi, esetleg más területen egyedit alkotó személyek nevét lefordították magyarra, mint pl. Karl Marxról Marx Károlyként, Jules Verne-ről Verne Gyulaként tanultunk, de még ugye III. Alexandrosz makedón király a mai napig Nagy Sándorként ismert és így szerepel a tankönyvekben, és ennek következtében én, kis naiv emberke évekig hittem, hogy ezek az emberek magyarok voltak.
Következő cikkben az y-nal végződő szavak, köztük is a tulajdonnevek toldalékolásáról, illetve az „i” melléknévképző helyesírásáról hozok majd cikket.
