Milyen hibákat nem szoktak az írók észrevenni a műveikben?
Erre hoztam most néhány példát.
1. Meg nem történt jelenetre / meg nem említett szereplőre/gondolatra hivatkozás
Egyik gyakori, apróságnak tűnő hiba – ami még akkor is előfordulhat, ha az író készített pontos tervet a karakterekről és a cselekményről, hogy olyan korábbi történésre, esetleg a szereplőben felmerülő gondolatra vagy akár egy szereplőre hivatkozik egy jelenetben az író, amelyet elfelejtett leírni.
A fehér lap szindróma ellentéte, amikor beindul a gondolatfolyam és nem győzzük leírni a gondolatainkat, nos ekkor előfordulhatnak apróbb ellentmondások.
Ilyenkor természetszerűleg úgy beszél a szereplő, vagy olyanra hivatkozik a narráció, mintha az olvasó már értesült volna az adott momentumról, de a végeredmény az, hogy az olvasó összezavarodik, hogy akkor miről is van most szó? Konkrétan előfordult egy kéziratban például az egyik jelenetben, hogy az egyik karakter rosszullétéről beszélgettek a szereplők, amikor is az egyik momentumra visszautalva rákérdezett a szereplő, hogy „Jobban van-e már John, sikerült-e kihevernie a másnaposságot?”, csak éppen ez a történés egyáltalán nem volt korábban megemlítve, viszont a jelenet azt sugallotta, hogy ez egy mindenki által ismert információ volt és az olybá tűnt, hogy az olvasó is tisztában van ezzel. További bonyodalmat okozott, hogy ráadásul Johnra amúgy nem is volt ez a berúgás egy jellemző viselkedésmód. Ebben az esetben mondjuk az a szerencse, hogy többnyire nem kell egy egész fejezetet átírni egy ilyen kis hiba esetén, hanem egy-két mondat betoldásával vagy ha nem lényeges a momentum, akkor annak törlésével korrigálható ez a kis tévedés.
2. Gondolatok vagy jelenetek ismétlése
Szintén a gondolatcunami egyik mellékhatása lehet – amit önismereti könyvek esetében tapasztaltam sokszor – hogy hasonló gondolatot fogalmazunk meg többször, vagy rosszabb esetben oldalakon keresztül. Az ilyen jelenséget saját írásainkban különösen nehéz észrevenni, mert az írásművünk is valahol a „gyermekünk”, és így természetszerűleg elfogultak is vagyunk.
3. Földrajzi jellegekből adódó kavarodás
Gyakori, hogy az írók szeretnek külföldön játszódó történeteket alkotni. Nerégiben egy novellát javítottam, amelyben a szereplő egy amerikai kisvárosban élt és éppen az emlékeiről olvashattunk néhány sort, és arról számolt be, hogy alaposan bepálinkázott. Természetesen ez sem elképzelhetetlen, ha az illető szereplőnek van valamilyen magyar vonatkozása és ezt meg is említi az író, de azért valószínűbb, hogy valamilyen helyi alkoholba fojtaná a szereplő a bánatát. Az író szerencsére megfogadta a tanácsomat és az ominózus italt átírta whiskey-re.
Nos, az ilyen hibák kiküszöbölése miatt kell egy lektor (és szerkesztő), aki az írásmű egészét árgus szemmel vizsgálja, több szempontrendszer figyelembevételével.
A jövőben is jövök még hasonló példákkal. Addig is, ha javítandó szöveged van, ittt érsz el:
