Hoztam most egy kicsit hosszabb cikket a könyvírás során gyakorta elkövetett hibákról.
Valószínű, hogy ez egy cikksorozat lesz, vagyis készülök még hasonló tartalmú, hasznos tanácsokkal.
Most kezdtem áttanulmányozni az eddig általam javított műveket, hogy példákat hozhassak nektek. Az alábbi példákat azonban nem az írók könyveiből merítettem, hanem kitaláltam, vagyis a saját írásműveimben vétettem most direkt hibákat azért, mert nem akartam egyenként engedélyt kérni az adott írótól a szövege megjelentetésére, ráadásul hibásan.
Ha esetleg kíváncsiak vagytok, nézzétek meg az írói blogomat, ahol saját írásaimmal, verseimmel, novelláimmal kerülhettek közelebbi kapcsolatba.
Mindennapi bolondságaim | avagy olvassátok ahogy (s)írok és nevetek (wordpress.com)
Térjünk rá azonban a gyakori hibákra.
Helyesírási hibák:
Gondolatjelek után, amikor elválasztjuk a párbeszédet, vagyis narrációt fűzünk hozzá, gyakoriak az írásjelekkel kapcsolatos hibák. Ilyenkor csak a pontot nem kell kitenni, vagyis a kijelentő mondat esetén nem teszünk írásjelet a párbeszéd végén. Minden más esetben kell az írásjel.
Példák:
-
Holnap elmegyek anyámhoz – mondta Gabi.
Amikor azonban kérdőmondat vagy felkiáltó, felszólító mondat szerepel a párbeszédben, és ehhez fűzünk narrációt, akkor ki kell tenni az írásjeleket a párbeszédek végén.
-
Holnap menj el anyádhoz! – kérte Gabi a párját.
-
Mikor megyünk anyádhoz? – kérdezte Robi idegesen.
A „végig” szó, amikor igekötőként szerepel.
A „végigment”, „végigszaladt” szavak egyben írandók bizonyos esetekben, annak ellenére, hogy a helyesírás-ellenőrző program aláhúzással fogja jelölni. Ilyen esetekben azért kell egybe írni ezeket a szavakat, mert külön írva más jelentést hordoznak, például: végig (egész idő alatt) ment vagy végig (egész idő alatt) szaladt. Tehát, amikor nem az időintervallumot jelöljük, hanem tulajdonképpen a távolságot, olyankor igekötőként használjuk a „végig” szót és emiatt egybeírandók ezek az igekötős igék.
Tartalmi hibák:
Idegen eredetű, vagy idegen nyelvű szavak használata a szövegekben
Az első dolog, vagy körülmény, amit tapasztalva leteszi a könyvet a leendő olvasód, ha nem érti, amit olvas. Nem fog ugyanis értelmező kéziszótárral a kezében olvasni.
Ezek természetesen megengedettek egy szövegben, de mindenképpen vegyük úgy, hogy ha ritkább kifejezésről van szó, akkor az olvasó esetleg nem érti a mondandónkat.
Ha pl. valaki olasz (vagy bármilyen más nyelvű) szavakat csempész be a párbeszédbe, vagy akár a narrációba, az gondoljon rá, hogy az olvasó nem feltétlenül érti ezeket, és érdemes az ilyen kifejezéseket lábjegyzetben megmagyarázni. Szerencsére a Microsoft Word programban a Hivatkozások/Lábjegyzetek beszúrása menüponttal egyszerűen elhelyezhetünk ilyeneket a gépelt szövegünkben a Hivatkozások/Lábjegyzet beszúrása menüpont használatával.
Ugyanez vonatkozik az idegen hangzású szavakra, pl. szakmai könyveknél. Ha a könyvet egyébként nem a szakmabelieknek, hanem a nagyközönségnek írjuk, akkor érdemes ezeket a kifejezéseket szintén legalább lábjegyzetben megmagyarázni az első alkalommal, amikor használjuk.
Gondoljunk bele, az olvasó nem arra kíváncsi, hogy mennyire vagyunk intelligensek, hanem érteni szeretné a gondolatainkat, mondandónkat.
Általánosságban gyakori hiba még kezdő íróknál, hogy spórolnak az érzelmet kifejező szavak használatával. Talán fogalmazásórákról maradt bennük az a parancs, hogy a fogalmazás ne legyen túl érzelgős vagy „nyálas”. Ugyanakkor az érzelmek azok, amelyek bevonják az olvasót az olvasmányba, így tud azonosulni a szereplőkkel az olvasó, így válik ő maga is a történet szereplőjévé a fantáziájában és így marad meg az olvasmányélmény. Szóval legyünk bátrak és merjünk írni a szereplők érzéseiről, hiszen ettől lesz az olvasmány élmény, és nem csak olyan, mintha híreket olvasnánk.
Formai hibák:
Bekezdések behúzása:
Egy könyvben általában az az elfogadott formátum, hogy a legelső bekezdésnél még nem kell behúzást állítani, azonban a második bekezdésnél már igen. Ez vonatkozik a párbeszédekre is. Kicsit lejjebb a novellarészletben példát is mutatok rá.
A gondolatjelek használata:
Kevesen tudják, hogy azokról a mondatokról, ahol gondolatjelent használunk, azt kell tudni, hogy a mondatnak a gondolatjelbe tett rész olvasása nélkül is értelmesnek kell lennie.
Példa:
„Tegnap – annak ellenére, hogy nagyon fáradt voltam – mégis elmentem a szülői értekezletre.”
És íme, az egyik saját novellámból hozott részlet, amely szinte mindegyik, eddig felrosolt hibalehetőséget tartalmazza a gyakorlatban (természetesen helyesen). Sajnos a fénykép felvétel nem a legjobb, remélem azért olvashatóak és láthatóak a példák.
Bízom benne, hogy sokatoknak segítséget nyújtott ez a cikk a különböző hibák további kiküszöbölésében. Jövök még hasonló tartalommal hamarosan.
Oszd meg, ha tetszett.