Köszönöm a támogatást – avagy az író is csak ember

Mint lektor és szerkesztő, szakmai szemmel is rengeteg hálálkodó sort olvastam a könyvekben, de persze nem csak azokban, amiket én javítottam, hanem amiket csak úgy a magam szórakoztatására olvastam el. Bevallom (és kövezzetek meg) az utóbbi időszakban ez az a rész – ha csak nem valakinek javítom az írását -, amit én mindig átugrok. 😀 Természetesen tudom, hogy hálásnak lenni jó érzés, fantasztikus és fontos is megköszönni mindenkinek, aki egy picit is segített vagy hozzájárult egy-egy könyv elkészítéséhez és átgondolni, kik azok, akikre tényleg jó szívvel gondol az író, amikor kezébe veszi élete művét.

Azonban mégis van egy gyanakvó és kötözködős énem, így elgondolkodtam azon, hogy vajon mit is sejthetünk az író hálálkodó sorai mögött valójában. Ezért összegyűjtöttem néhányat, hogy mindannyian jót derüljünk rajtuk. A nevek kitaláltak, csak az érzékeltetés kedvéért tettem a szövegbe. Értelemszerűen elsőnek a hálálkodó mondatok olvashatók és utána – egy gondolatjellel elválasztva – a (szerintem) valódi jelentésük.

Figyelem a tartalom időnként túlságosan is szókimondó hangnemben íródott, ezért olvasás közben kéretik elővenni a humorérzéket!

Tehát:

– Köszönöm drága szüleimnek a sok-sok törődést és gondoskodást, különben nem az lennék ma, aki most vagyok. – Köszönöm kedves szüleimnek a sok gyerekkori lekicsinylést, a bántalmazásokat, az elhanyagolást, különben sosem szerettem volna meg olvasni és ma sokkal kevesebb szókinccsel írnék és beszélnék. Köszönöm, hogy ezzel a remek bánásmóddal végül az utamra tévedhettem.

– „Köszönöm kedves Amynek, anyósomnak a rengeteg támogatását.” – Te büdös dög, nem hittél bennem, ezért nem vállaltad az unokáidat, amikor írni szerettem volna, mert szerinted az csak egy fölösleges úri muri. DE AZÉRT IS MEGCSINÁLTAM! – hehe.

– Női íróknál: „Köszönöm férjemnek, Johnnak, amiért mindig kellő türelemmel viselte és viseli a hobbimat, gyakran dicsér és biztat.” – Köszönöm neki azt a heti + 2 alkalom orális szexet, amiért cserébe hétköznap és hétvégén rendszeresen összeszedte a gyerekeket, hogy elvigye őket a játszótérre, vagy valamelyik haverunkhoz. Nem mellesleg így legalább a szexuális életünk is egyre csak gazdagodik.

– Férfi íróknál: „Köszönöm feleségemnek, Edithnek kifogyhatatlan türelméért, támogatásáért, bátorításáért.” – Köszönöm neked, „K.” feleségem, hogy a nercbunda és ékszer helyett ezúttal megelégedtél a „csak nercbunda” ellenszolgáltatással az amúgy valóban sokat jelentő támogatásodért.

– „Köszönöm gyermekeimnek, Andynek és Jessica-nak, akik rengeteg ihlettel láttak el a történet szövevényeinek kitalálásakor.” – Köszönöm nekik, hogy olyan rakoncátlanok, különben biztosan nem jut eszembe, hogy a főszereplő a függönyről lógva énekelje az amerikai himnuszt, vagy hogy a kislány megcsókolja a kertjükben található varangyos békát abban reménykedve, hogy őérte is eljön a hős lovag.

– „Köszönöm mindazoknak, akik szakmailag támogattak, akár többedszerre is átolvasták a nyers változatot és biztattak, hogy ne hagyjam abba az írást.” – Köszönöm a szakmai támogatást minden barátomnak, munkatársamnak, akik nagy reményeket fűztek hozzám a kézirat elolvasása után, kár (vagy inkább szerencse?), hogy a 60. és 61. oldal közé rejtett 500 dollárost már nem vették észre.

– „Nem utolsó sorban pedig köszönöm Robert Publishernek, hogy a kiadói tevékenység szövevényes hálójában elnavigált és mindent megtesz, hogy szerzeményemet minél többen olvashassák.” – Köszönöm, hogy átizzadt tárgyalásoknak köszönhetően megelégedett a 70-30%-os aránnyal. (a kezdeti 95-5% bevételi arányhoz képest) …

Remélem fenti írásból maximálisan kiderül, hogy az írók is csak hétköznapi emberek, családdal és gyerekekkel, hétköznapi helyzetekkel.