Ha ezt a cikket olvasod, valószínű, hogy hamarosan befejezed a könyvedet, novellásköteted, mesekönyved, vagy más, egyéb műfajú írásműved. De az is lehetséges, hogy a weboldaladra szánt szövegeket készítetted el. Még magad sem hiszed el, hogy hamarosan végzel vele, vagy akár már be is fejezted. Ilyenkor merül fel a következő kérdés:
Mi a következő lépés?
Nyilván nem azért írtad a könyvet, hogy az asztalfiókban, vagy inkább egy virtuális mappában tárold, hanem szeretnéd, ha minél több emberhez eljuthatna az irományod. Ha valóban úgy érzed, hogy most már tényleg kész a műved – bár íróként magam is ismerem az érzést, hogy az ember legszívesebben még itt is, ott is javítana, és ez a folyamat könnyen átalakulhat egy soha véget nem érő folyamattá –, akkor érdemes megkérned néhány közeli jó barátod vagy rokonod, hogy olvassa el a művedet. Fontos, hogy olyan személyeket válassz, akikben maximálisan megbízol és nem kell attól tartanod, hogy az írásműdet felhasználják, csúnya szóval élve: lenyúlják. Amellett olyanoknak add az írásodat oda, akik tudnak elfogulatlanok lenni, már amennyire ez lehetséges, de inkább a jóindulat vezérli őket és nem az, hogy földbe döngöljenek.
Légy tisztában azzal, hogy a baráti vélemények egyrészt nem szakmai szemmel adhatnak támpontokat, éppen ezért a nagyon súlyos kritikákat semmiképp ne vedd magadra, legalább is ne gátoljon abban, hogy folytasd a tevékenységedet. De arra is számíthatsz, hogy kizárólag jó véleményeket kapsz majd.
Az is megoldás lehet, hogy már a könyved elkészülte előtt csatlakozol a témához kapcsolódó Facebook csoportokhoz, például a „mai művészek: írók költők festők alkotók bemutatkozó csoportja” vagy a „kezdő írók csoportja” éppen ezt a probléma kört célozza meg, vagyis abban segít, hogy úgynevezett béta olvasókat találj.
Tényleg szükség van a lektorra? Mit csinál és mi a szösz rejlik emögött?
Ha kaptál néhány véleményt és eszerint már esetleg át is dolgoztad a művedet, ezután lehet érdekes az a kérdés, hogy kell-e a lektor?
Saját és eddigi ügyfeleim közös tapasztalata, hogy bármennyire is igyekszünk a hibákat kiküszöbölni, a sokadik olvasás után agyunk már egyszerűen nem áll rá arra, hogy észrevegye az akár helyesírási, akár mondatszerkesztési hibákat, de a „sorok közötti olvasás” még nehezebben megy, vagyis az elfogultsági tényező ilyenkor már erősen jelen van.
Szakmailag a lektorálás a helyesírási és mondatszerkesztési hibák kijavításából áll, de egy jó lektor véleményem szerint nem csak ezekre koncentrál, hanem a mű egészét veszi figyelembe, vagyis a célközönséget, a mondanivalót, a történet felépítését, az esetleges ellentmondásokat, illetve ha szükséges, akár szóban is egyezteti az írói szándékot és így jelez minden olyan, akár nüansznyinak tűnő dolgot a javítás során, ami a mű jobbá tételét szolgálja. Utóbbi tevékenység egyébként szakmailag az olvasószerkesztő feladata, de én e két tevékenységet együttesen szeretem végezni.
Különleges erősségem pl. a szöveg duplikációk észrevétele, vagyis egy hosszabb műnél előfordulhat, hogy szinte ugyan azt a jelenetet megismételi az író, de névváltozáshoz is volt már szerencsém egy-egy mű javítása során.
Ami a helyesírást illeti, sajnos a közhiedelemmel ellentétben a szövegszerkesztők helyesírás-ellenőrző programja ugyan jó irányadó, de korántsem nyújt teljes megoldást, hiszen szép magyar nyelvünk esetében többször előfordul, hogy egy elütéssel is értelmes, de a szövegkörnyezetbe egyáltalán nem illő szót találunk a szövegben. Pl. „az” névelő helyett „íz, őz, egyéb elgépelések”, amelyeket – mivel értelmes szavak – biztos, hogy nem szúr ki a helyesírás-ellenőrző program.
Jómagam tehát mindezek szem előtt tartásával vizsgálok egy művet, mert nem titok, hogy ettől lesz egy könyv, novelláskötet vagy más írásmű kerek és egész, és minden esetben erre törekszem.
Ha tetszett a cikk, köszönöm, ha megosztod.